A zsidójel története - Német Birodalom,Daily Express,Szegedi Egyetem,Mária Terézia, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A zsidójel története

2008-10-28 21:59:50, kedd

	A zsidójel története Blog - Blogin 2008 október 1. 10:09:00 Mivel a hivatalos történelemkutatás az életünk valamennyi területére jellemző módon elbulvárosodik, sokszor nincs igény az okok vizsgálatára. Másrészt igény van a zsidó lobbiban a propagandára is: valóban hihetetlen, hogy valakiket származási vagy szokásai alapján törvényileg szabályozottan látható bélyeg hordására köteleznek. Mégis, érdemes elgondolkodni ennek okain is tán. Ahogyan a zsidó mentális betegségekről is tabudöntögető beszélni, úgy a II. világháborús zsidójel okait, eredetét firtatni sem hálás dolog; mi azonban nem a hála alapján választjuk meg a témát, mert az igazságot sem lehet így keresni. A Német Birodalom 1941 szeptemberében vezette be a kötelező zsidócsillag használatát: egy sárga színű, szövetből készült csillagot kellett viselnie minden izraelitának a ruhája jobb oldalán, szívmagasságban, ha nem otthon tartózkodott. A megkülönböztető jelzést lassan más országok is átvették. Bár ma már tudatlanságból az a leggyakoribb nézet, hogy a zsidójel csupán arra volt jó, hogy megalázza a viselőjét vagy látható legyen, kit lehet szabadon megölni, nem erről volt szó. Eleve nem lehetett bárkit szabadon meggyilkolni (elég csak a koncentrációs táborok belső szabályzatát elolvasni: még ezekben is szerepel, hogy csak halálbüntetés terhe mellett lehet oktalanul bántalmazni a rabokat még az -nek is), a zsidók között pedig akkor is sok volt a büszke, erős nemzeti azonosságtudattal rendelkező személy, akit egyáltalán nem a kötelező jelviselés tört meg. A valódi ok egészen más: a hatóságok álláspontja szerint a zsidóság a rá jellemző vándorló, kitaszított életmódja miatt a mimikri mestere lett. Röghöz egyáltalán nem kötött alkatuk miatt ezrével keltek útra olyan országok felé, ahol nem beszéltek a zsidókérdésről. Mivel többük le is tagadta zsidóságát, származási papírokat hamisított, a hatóságok úgy döntöttek, megjelölik az ilyen személyeket, hogy az őket korlátozó törvényeket a lakosság betartathassa velük szemben. Ez a törvények sem csak a gonoszkodás kedvéért születtek. Ez eleve teljességgel illogikus elképzelés lenne, de jól tudjuk, hogy a holokausztnak nevezett történelmi eseménnyel kapcsolatos vélekedések az egyetlenek, ahol nem a történelmi tényszerűséget követelik meg, hanem megelégszenek a kevésbé valószínű, de érzelmileg könnyebben igazolható változattal. Miután a nemzetközi zsidóság egy rabbinátus döntése alapján 1933-ban hadat üzent Németországnak (lásd a Daily Express vonatkozó cikkét jobbra), a cionista zsidók szabotázsakciókkal, árulással segítették a britek aknamunkáját. Nem meglepő, hogy a belső ellenséggel szemben valahogyan föl kellett lépnie a német hatóságoknak. Kifejezetten emberséges megoldás, hogy mindezzel a hadüzenet után még nyolc évet vártak, úgy, hogy a hivatalos ellenség arcvonala a német nemzettestbe fúródottan létezett, mozgott és élt. Ezután még az is meglepő, hogy nem egyből kitoloncolással vagy a korábban is létezett, de a modern korban először Nagy-Britannia által fölélesztett koncentrációs táborba zárással kezdődött a hadviselés. A zsidókat megkülönböztető jelzés bevezetésekor a baloldali-liberális körök az antiszemita szellem palásttalan megnyilvánulásáról cikkeztek. Arról viszont az ő lapjaikban nem olvashatunk, hogy ezekben az időkben például Magyarországon a vállalatvezetők (vagyonos réteg) 44%-a zsidó volt, pedig az országban csak 6-7% volt a zsidó lakosság aránya. Ez a 6-7% birtokolta az összesen 25 000 pengős föld- és házbirtokok, bányák, állatállomány, gyárak és gabonakészlet több mint húsz százalékát, összesen 5185 pengőt! Ez az említett 6-7% elérte, hogy az egyetemeken a tanulók között olykor már a 30%-ot is meghaladta a zsidó tanulók száma, értelemszerűen a magyarok rovására. Tessék csak megfigyelni: korabeli statisztikai jelentésekben külön vizsgálják - ahogyan az elvárható is - a különböző népcsoportokat, sőt vallási irányzatokat minden szempontból. Nem véletlen, hogy ma már még a kriminalisztikai statisztikákban sem szabad különbséget tenni még kulturálisan eltérő csoportok között sem! Nem meglepő hát, hogy ezek a kimutatások manapság általában fabatkát sem érnek. Minderről akkor a liberálisok semmit sem mondtak, ma pedig még a jobboldalnak nevezett formáció sem hajlandó tudomást venni a problémáról, pedig ez sejtéseink szerint ugyanúgy fennáll, sőt talán még súlyosabb is, mint a harmincas években volt! Bár részletes kimutatások nincsenek (ha valaki akár semlegesen is próbál készíteni egyet, azonnal az antiszemita, náci, gyűlölködő stb. jelzőket kapja a fejére és a neve elé az országos médiában), azért az szemmel látható, hogy az a bizonyos túlreprezentáltság létező jelenség (elég csak arra gondolni, hogy például a Szegedi Egyetem politikai beállítottsága és hallgatóinak faji összetétele közismert, a zsidóság nem is csinál titkot belőle, hogy a saját egyetemének tartja). Aki erre azt mondja, hogy azért, mert ez a népcsoport okosabb, élelmesebb a többinél (amit csak a saját maguk által készítet kutatások eredményei állítanak!), pontosan olyasmit beszél pepitában, mint egy harcos náci fajvédő 1943-ban. Egyébként ezért nem kap olyan súlyos jelzőket a többségtől. Azt elfelejtették akkor is hangoztatni és ma is tanítani, hogy a zsidó emberek megkülönböztetésének szükségességét egyáltalán nem a nemzetiszocialisták vetették föl először. Omár kalifa már 634-ben egy több száz évig érvényes szabályt vezetett be Perzsiában, ami szerint a zsidóknak a kalapjukon és kabátjukon sárga jelet kell viselniök. Már másfél ezer évvel ezelőtt eldőlt tehát, hogy a sárga szín lesz a zsidókat megkülönböztető árnyalat! A XIII. században a nyugat-európai katolikus egyház rendeletbe foglalta, hogy a zsidóknak nemüktől függetlenül, a 12. életévük betöltésétől kezdődően minden időben ruhájuk által megkülönböztessenek. A sárga vagy sárga foltot tartalmazó ruha előírását a világi hatóságok hamarost átvették. Ahogyan az I. világháborúban maga Anglia vezette be a koncentrációs táborok használatát, majd a suttogó propagandát a németek ellen, hogy azok újszülötteket esznek (később csak az utóbbiért kellett az államnak bocsánatot kérnie), úgy a zsidók megkülönböztetésében is élen jártak: már 1217-ben elrendelték, hogy ruhájukon jelezzék magukat a zsidók. Az angliai törvényt átvette Franciaország, Olaszország, Németország és Spanyország is. Olaszország és éppen Németország korlátozta csak: a teljes átvételre egészen a XV. századig kellett várni. A zsidóság a törvény kijátszásával állandóan próbálkozott. Némely jelölésnél ez könnyű volt, másoknál nehezebb. Németországban és hazánkban elegendő volt úgynevezett zsidókalapot hordani (ez egy cukorsüvegszerű, narancssárga karimás fejfedő volt), míg a salzburgi zsinat 1419-ben a zsidó nőknek csengettyűk viselését tette kötelezővé. Mária Terézia csak a prágai zsidóktól követelte meg a sárga gallért a kabátjukon. Még Németországon belül is változó volt a helyi szabályozás: a későbbi mindenféle nemzetközi jogegyezményt megszegő, kegyetlen és koncepciós nürnbergi perek helyszínén néhány száz évvel korábban csak csuklyában ülhettek volna azok az ügyészek és bírók, akik bosszúból később ártatlannak bizonyult tiszteket is halálra ítéltek. A sárga zsidófolt a szív fölött a nem zsidó kereskedőket védte a zsidóktól, pontosabban figyelmeztette őket, hogy jobban figyeljenek az üzletkötésnél. Másban nem korlátozta a hébereket. Később ez is kevés volt: a folt eltakarását nem büntették eléggé, ezért kijátszották, a visszaéléseket pedig folytatták. Keményebb rendelkezésként egyszerűen kitiltották a vásárokról és piacokról a zsidóságot. Olaszországban sárga vagy fekete és piros sapkát írtak elő. Az 1555-ös IV. Pál pápa által kiadott bullában a pápai utasítás szerint a zsidó nőknek sárga kendőt kellett a fejükön viselniük. Óriási összegeket ajánlottak a zsidók (és milyen érdekes, hogy ekkor is volt a többség nevében eljáró, összetartó testületük) a pápának, ha visszavonja a rendelkezést, de a főméltóság hajthatatlan volt. Ezután ügyes leleménnyel a zsidó nők talpig sárgában jelentek meg, ilyesfélén valamelyest elrejtve a kendőt. Ha a történelemben koroktól és helyszíntől függetlenül mindenütt fölmerült a zsidóság kényszerű megkülönböztetésének igénye, botorság lenne azt állítani, hogy ennek nem volt valódi oka. Óriási becstelenség az antiszemitizmust csak mint valami megmagyarázhatatlan elmebajt vizslatni, mert bizony kell, hogy oka legyen. Csak az 1900-as években jutott el oda a világ, hogy fölmerült a zsidóság teljes kizárása az úgynevezett kultúrnépek köréből: Hitler a bukása napjáig bizakodott a szintén elhallgatott Madagaszkár-tervben, mely keretében az európai zsidóságot a szigetországba telepítette volna. Erre nem került sor, mert a háborút elvesztette, így a győztes hatalmak teljes nyugalommal állíthatnak éppen olyan féligazságokat egy állítólagos megsemmisítő program létezéséről, ahogyan a zsidójellel kapcsolatban is megteszik. http://www.bombagyar.hu/index.php?post=1398

0 komment , kategória: Általános

Címkék: kriminalisztikai, antiszemitizmust, statisztikákban, rendelkezésként, megkülönböztető, cukorsüvegszerű, vállalatvezetők, kitoloncolással, szívmagasságban, tényszerűséget, németországnak, németországban, zsidókérdésről, népcsoportokat, figyelmeztette, tudatlanságból, olaszországban, értelemszerűen, magyarországon, szigetországba, világháborúban, visszaéléseket, szeptemberében, elbulvárosodik, szükségességét, féligazságokat, beállítottsága, szabályozottan, betegségekről, koncentrációs, újszülötteket, elfelejtették, jelentésekben, történelemben, gabonakészlet, állatállomány, zsidójel története, hivatalos történelemkutatás, életünk valamennyi, okok vizsgálatára, zsidó lobbiban, zsidó mentális, hála alapján, kötelező zsidócsillag, sárga színű, ruhája jobb, megkülönböztető jelzést, zsidójel csupán, viselőjét vagy, koncentrációs táborok, zsidók között, kötelező jelviselés, Német Birodalom, Daily Express, Szegedi Egyetem, Mária Terézia,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]